<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>TemegEn</provider_name><provider_url>https://temegen.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Andalgó</author_name><author_url>https://temegen.cafeblog.hu/author/andalgo/</author_url><title>Kéregető...</title><html>Mit meg nem teszünk egy kis figyelemért, pláne egy kis szeretetért, ölelésért... még a szexre is hajlandóak vagyunk...

Pedig ez csak egy kis alamizsna, odavetett néhány szó, és mégis a zsigereinkben van, hogy igényeljük, vágyunk rá... és hajt bennünket ez az érzés valaminek a keresésére. A baj az, hogy akitől várjuk és kapni akarjuk, az is ilyen hiánnyal küzd.  A csonka apátlan család, ahol csak az anya nevel néhány fiú gyereket, soha sem lesznek kész apai, vagy férj-i minták... mert nem volt ebben tapasztalatuk.  Amikor egy nő minden erejével küzd, hogy együtt maradjon a család, akkor a gyerekek nem kapnak igazi család mintát, mert ez a kényszerből együtt élést a gyerekek finom csápjaikkal teljesen tisztán veszik, és  az őszintétlenség árulkodó nyomait tisztán látják.  Azt is érzékelik, hogy anyuka, mennyire elnéző és toleráns az uralkodó apa felé, és a gyerek látja a tehetetlenségét. A családban nincs oszlopos támasz, akikben bízni lehet, aki a család biztonságát nyújtja. Milyen felnőttek, milyen társak és milyen apák válnak ezekből a gyerekekből.  A felnövekvő lányok sem kapnak életre szóló pozitív példát, így nagyon nehéz egy társadalmat, hosszú távra tervezni...</html><type>rich</type></oembed>