Mit meg nem teszünk egy kis figyelemért, pláne egy kis szeretetért, ölelésért… még a szexre is hajlandóak vagyunk…
Pedig ez csak egy kis alamizsna, odavetett néhány szó, és mégis a zsigereinkben van, hogy igényeljük, vágyunk rá… és hajt bennünket ez az érzés valaminek a keresésére. A baj az, hogy akitől várjuk és kapni akarjuk, az is ilyen hiánnyal küzd. A csonka apátlan család, ahol csak az anya nevel néhány fiú gyereket, soha sem lesznek kész apai, vagy férj-i minták… mert nem volt ebben tapasztalatuk. Amikor egy nő minden erejével küzd, hogy együtt maradjon a család, akkor a gyerekek nem kapnak igazi család mintát, mert ez a kényszerből együtt élést a gyerekek finom csápjaikkal teljesen tisztán veszik, és az őszintétlenség árulkodó nyomait tisztán látják. Azt is érzékelik, hogy anyuka, mennyire elnéző és toleráns az uralkodó apa felé, és a gyerek látja a tehetetlenségét. A családban nincs oszlopos támasz, akikben bízni lehet, aki a család biztonságát nyújtja. Milyen felnőttek, milyen társak és milyen apák válnak ezekből a gyerekekből. A felnövekvő lányok sem kapnak életre szóló pozitív példát, így nagyon nehéz egy társadalmat, hosszú távra tervezni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: